Az adásvételi szerződés egy olyan gyakran előforduló szerződéstípus, hogy sokszor valószínűleg észre sem vesszük, hogy kötöttünk egyet. Ezzel semmi probléma nincs, hiszen vannak olyan egyszerű jognyilatkozatok, amelyek előtt nincs szükség komolyabb megfontolásra, pro-kontra listákra, hosszas mérlegelésre, vagy alapos kutatásra: hányszor gondolkoztunk el az adásvételi szerződés lényeges tartalmi elemein, mielőtt megrendeltük a kávénkat? Hiszen ebben az esetben is megkötöttünk egy adásvételi szerződést, még ha az nem is olyan egyértelmű első pillantásra.
Mi történik egy adásvétel során?
Ahogy a neve is mutatja, amikor adásvételi szerződést kötünk, egy meghatározott dolgot az eladó átad, a vevő pedig megfizeti az ellenértékét, vagyis a vételárat. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a dolog tulajdonjoga innentől kezdve a vevőt fogja illetni, vagyis a vételárért cserébe megszerzi azt.
Hogyan köthetünk adásvételi szerződést?
Sokszor nehéz megértenünk, hogy egy olyan nagy jogi jelentőséggel bíró dolog, mint egy szerződés, hogyan köthető meg szóban? Miért hívják szerződésnek a kávérendelésünket? Hogyan lehet az, hogy nem kell jogász segítségével szabatosan megfogalmaznunk és tanúk előtt papírra vetnünk a szándékunkat?
A válasz meglehetősen egyszerű, csupán azt kell megértenünk hozzá, hogy mi a jog feladata az életünkben: az, hogy reagáljon a mindennapi (és kevésbé mindennapi) eseményekre, és mederben tartsa azokat. Vagyis az életünk eseményei alapján alakulnak a jogszabályok is, így természetellenes lenne, hogy egy olyan banális szituációban, mint a fenti példánk, írásba foglaljuk a szerződést. Természetesen értékes dolgok esetében (mint például egy ingatlan, vagy gépjármű) a törvény kötelezővé teszi az írásba foglalást, és extra alaki követelményeket is meghatároz.
