A végrendelet hangsúlyos pontjai: milyen információkat tartalmazhat?

Az öröklés törvényi szabályai évszázadok tapasztalata alapján kikristályosodott társadalmi igazságosságot hivatottak közvetíteni, viszont előfordulhat, hogy számunkra ez nem jelent megfelelő megoldást. Ha nem értünk egyet a jogszabályok által meghatározott eredménnyel, érdemes gondoskodnunk egy végrendelet készítéséről.

Végrendeletet bárki készíthet, azonban ahhoz, hogy ténylegesen érvényre jusson az akaratunk, fontos, hogy betartsuk az érvényességére vonatkozó legfontosabb tartalmi és alaki követelményeket. Az alábbiakban ehhez összegyűjtöttük a végrendelet készítésének legfontosabb pontjait.

Örökösnevezés

A végrendelet tartalma változatos és széleskörű lehet, viszont nagyon fontos, hogy tartalmazzon örökösnevezést, amely azt jelenti, hogy érdemes megjelölnünk benne, hogy kik azok a személyek, akiket szeretnénk az örököseinkké tenni. Azokat a családtagokat, ismerősöket, esetleg alapítványokat, civil szervezeteket vagy egyházakat jelöljük meg, akiket vagyoni juttatásban szeretnénk részesíteni a halálunk esetén. [1] [2] [3] [4] [5]

Kizárás-kitagadás

A végrendelet készítése arra is alkalmas és hatékony eszköz lehet, hogy olyan személyeket, akik a jogszabály alapján örökölnének, kizárjunk, vagy kitagadjunk a hagyatékból.

A kizárás két módon történhet: mellőzéssel (vagyis amikor egyszerűen nem nevezünk meg egy személyt örökösként), vagy konkrét megnevezéssel is. Ezt a döntésünket nem szükséges megindokolni, azonban fontos megjegyezni, hogy a törvényes örökös a kötelesrészre továbbra is jogosult lesz.

Ha az örökhagyó az örökösét kitagadja a végrendeletében, akkor ő kiesik az öröklésből és a kötelesrészre sem lesz jogosult. Ez kötöttebb a kizárásnál, mivel konkrétan meg kell határozni, hogy mi az oka a kizárásnak, és ez csak olyan ok lehet, amit a törvény engedélyez. [6] [7] [8] [9]

Hagyományrendelés

Az örökhagyó a végrendeletében hagyományrendelésről is rendelkezhet. Ennek a rendelkezésnek az a lényege, hogy dönthetünk úgy, hogy bizonyos vagyontárgyunkat nem az örökösre, hanem egy másik személyre szeretnénk hagyni. Ez jellemzően ingóságok (például vagyontárgyak, ékszerek) esetén szokott előfordulni. Aki ilyen juttatásban részesül, nem örökösnek, hanem hagyományosnak számít: az ő helyzete azért előnyös, mert csak gazdagodik a hagyatékból, az esetleges tartozásokért nem kell felelősséget vállalnia. [10] [11] [12] [13] [14] [15]

Meghagyás

A meghagyás is fontos részét képezheti az örökhagyó végakaratának: ezzel a megoldással akkor érdemes élnünk, ha az örökösünket valamilyen feladat ellátásával szeretnénk megbízni, például azzal, hogy halálunk után gondozza a szeretett kiskutyánkat, vagy egy meghatározott összeget fizessen egy harmadik személy javára. [16] [17] [18] [19] [20]

Nem öröklési rendelkezés

A végrendelet tartalma igen változatos lehet, hiszen ahogy már fentebb is láthattuk, nem csak szorosan az örökléshez és a hagyaték sorsához kapcsolódó döntéseket tartalmazhat. Belefoglalhatunk például olyan joghatással bíró döntést is, amely nem öröklési jogi természetű: rendelkezhetünk benne például arról, hogy a vagyonunk meghatározott részét alapítványi célokra rendeljék, vagy arról is megfogalmazhatjuk a szándékainkat, hogy ki lenne az a személy, akit alkalmasnak tartanánk arra, hogy gyermekeink gyámja legyen.

Nem jogi természetű kívánság megfogalmazása

Végül olyan döntést, szándékot is a végrendelet részévé tehetünk, ami egyáltalán nem bír jogi töltettel. Sokan úgy igyekeznek az életük végével és a halál tényével járó bizonytalanságot és félelmet enyhíteni, hogy igyekeznek olyan dolgokat előre eldönteni, meghatározni, amelyekkel még életükben hatással bírnak: például a temetési szertartással kapcsolatos kívánságokat fogalmaznak meg. Erre is alkalmas eszköz lehet a végrendelet, amelyben rögzíthetjük az ilyen jellegű elképzeléseinket is.

Egy végrendelet elkészítése megterhelő feladat lehet, hiszen senkinek nem könnyű szembesülnie azzal, hogy az élete egyszer véget ér. Az öröklési jog területével sajnos szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb meg kell ismerkednünk, így érdemes legalább jogi tekintetben előre felkészülnünk.

Nem kívánt örökség: a lemondás vagy a visszautasítás a legjobb döntés?

Egy szeretett személy halála tragikus pontja lehet életünknek, amelyet az örökléssel kapcsolatos nehézségek tovább bonyolíthatnak. Talán el sem tudunk nehezebb döntést képzelni annál, mint amikor egy nem kívánt örökséggel kapcsolatban kell mérlegelnünk. Az ilyen helyzetekben gyakran felmerül a kérdés: jobb lemondani az örökségről, vagy inkább utasítsuk vissza azt?

A következőkben megvizsgáljuk a lemondás és a visszautasítás legfontosabb jellemzőit, és megpróbáljuk kideríteni, hogy melyik lehet előnyösebb az adott helyzetben.

Mikor merülhet fel a lemondás vagy a visszautasítás lehetősége?

Sajnos egyre többször hallhatjuk, tapasztalhatjuk, hogy örökölni nemcsak vagyontárgyakat lehet, hanem sajnos tartozásokkal, adóssággal is ,,gazdagodhatunk”. Ilyenkor természetesen érdemes mérlegelni, hogy a tartozások összege nem haladja-e meg a rendelkezésre álló vagyontárgyak értékét. A törvények nem teszik kötelezővé, hogy más után örököljön, így az örökösnek jogában áll lemondani az örökségről, vagy visszautasítani azt. [22] [23] [24]

Lemondás az örökségről

Az örökségről való lemondás és az örökség visszautasítása között nagyon lényeges különbség áll fenn: a lemondásra csak addig kerülhet sor, amíg az örökhagyó életben van. [25] [26]

Ki és hogyan mondhat le az örökségről?

Ez a jogosultság értelemszerűen azt a személyt illeti meg, aki törvényes öröklésre jogosult, vagyis – végintézkedés hiányában – a jogszabály értelmében részesedne a hagyatékból.

A lemondásra az örökhagyó életében, egy írásban megkötött szerződés alapján kerülhet sor. Ez tehát egy kétoldalú megállapodás, amely kifejezésre juttatja az örökösnek azt a szándékát, hogy az örökhagyó halála esetén ne részesüljön a hagyatékból örökösként. [27] [28] [29] [30]

Mi történik, ha valaki lemond az örökségéről?

A lemondás kiterjed a kötelesrészre is, illetve azon vagyonelemekre, amelyeket az örökhagyó a lemondás után szerzett. [31] [32]

,,A lemondás következtében az öröklésről lemondó személy az örökhagyó után nem örökölhet, azaz az öröklésből kiesik.” [33]

Az örökség visszautasítása

Az örökség visszautasítására is csak az örökösnek van lehetősége, azonban fontos különbség, hogy visszautasításra csak az örökség megnyílását követően, vagyis az örökhagyó halála után kerülhet sor. Ebből az a fontos különbség is következik, hogy a felek között írásbeli szerződés már nem képzelhető el, így az más formában történik. [34] [35] [36] [37]

Hogyan utasíthatjuk vissza az örökséget?

Ha a törvényes, vagy a végrendeleti örökös élni kíván a visszautasítás jogával, akkor két lehetőség áll rendelkezésére:

1. Írásban nyilatkozik arról, hogy nem kíván részesedni az örökségből, és ezt a nyilatkozatot a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőnek elküldi.
2. A hagyatéki tárgyaláson az örökös szóban is bejelentheti a szándékát.

Fontos, hogy csak kifejezett nyilatkozattal utasíthatjuk vissza az örökséget, a puszta hallgatás nem lesz alkalmas joghatás kiváltására. [38] [39] [40] [41] [42]

Meddig utasíthatjuk vissza az örökséget?

A visszautasítási jog gyakorlása nincs határidőhöz kötve, viszont a hagyatéki eljárás eredményes lefolytatása mindegyik fél érdekét szolgálja, ennek érdekében a közjegyző határidőt tűzhet a nyilatkozat megtételére. [43] [44] [45] [46] [47] [48]

Kötelesrész: mit is jelent pontosan?

Az öröklési jogszabályok és a végrendelet elkészítése a jogrendszer komplex részét jelenti. Annak ellenére, hogy szinte mindannyian kapcsolatba kerülünk az öröklési joggal életünk során, sokan szeretik ezt a kérdést minél távolabbról elkerülni, hiszen nem szívesen szembesülünk az elmúlás következményeivel. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a kötelesrész fogalma pontosan mit is jelent, és milyen következményeket vonhat maga után, ha figyelmen kívül hagyjuk őket.

Mi a lényege a kötelesrésznek?

A kötelesrész egy olyan jogintézmény, ami az öröklés igazságosságát hivatott biztosítani, az a célja, hogy a hagyatéki vagyont ne lehessen ok nélkül valamely örökös (vagy örökösök) számára hátrányosan felosztani.

Ezzel a fogalommal csak abban az esetben találkozunk, ha az örökhagyó végintézkedést (például végrendeletet készít, vagy öröklési szerződést köt) tesz. Az örökhagyó gyermekét, házastársát és a szülőjét még végrendelettel sem lehet kihagyni a hagyatékból, kivéve a kitagadás esetét.

Ki jogosult a kötelesrészre?

A kötelesrész az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét illeti meg akkor, ha az örökhagyó törvényes örökösének minősülnek. A távolabbi törvényes örökösök (például a nagy-, vagy dédszülők) tehát egyáltalán nem tarthatnak igényt a kötelesrészre.

Ha a kötelesrészre jogosult személyt az örökhagyó nem nevezi meg a végrendeletében örökösként, igényt tarthat a hagyaték egy meghatározott részére.

Mi a kötelesrész alapja?

A kötelesrész a hagyaték egy meghatározott hányadát jelenti, ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, pontosan milyen vagyonösszeg képezi az alapját:

• A hagyaték tiszta értéke.

A hagyaték tiszta értéke könnyen meghatározható: a pozitív vagyonelemek (például ingatlanok, ingóságok, pénz) és a hagyatéki tartozások különbözete.

• Az örökhagyó által az életében juttatott ingyenes adományok juttatáskor fennálló tiszta értéke

A következőket nem számíthatjuk a kötelesrész alapjához:

• azokat az ingyenes adományokat, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző 10 évnél régebben adott.
• az olyan ingyenes adományt vagy ajándékot, amely nem haladja meg a szokásos mértéket.
• a házastárs, élettárs, valamint a leszármazó részére nyújtott tartás értékét.
• az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értékét, a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

Hogyan számítjuk ki a kötelesrész összegét?

1. Bizonyosodjunk meg róla, hogy az örökhagyó törvényes örököseinek minősülünk.
2. Határozzuk meg a kötelesrész alapját a fentebb olvasottak alapján.
3. Számítsuk ki, hogy a kötelesrész alapja szerint az örökrészünk mekkora lenne.
4. A kapott összeget osszuk el hárommal, mivel a kötelesrész mértéke annak az összegnek a harmada, amelyet a törvényes öröklési rend érvényesülésekor megszereznénk.