A munkaszerződést, a vállalkozási szerződést és a megbízási szerződést a gyakorlatban gyakran össze lehet keverni, pedig eltérő szabályok vonatkoznak rájuk és nem mindegy, hogy a felek melyik szerződéstípust választják. A helytelen választás nemcsak pénzügyi, polgári jogi, de büntetőjogi kockázatokat is felvethet.
Kérdés aktualitása
A munka-, a vállalkozási és a megbízási szerződés elhatárolása a gyakorlatban ma is az egyik leggyakrabban vitatott munkajogi kérdés, amely mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, illetve a szolgáltatást nyújtó felek számára komoly jogkövetkezményekkel járhat.
A gazdasági élet rugalmasabbá válásával egyre elterjedtebbek az atipikus foglalkoztatási formák, valamint azok a szerződéses konstrukciók, amelyek elnevezésük szerint nem munkaviszonyt takarnak, tartalmukban azonban sokszor annak jegyeit hordozzák. Ez különösen igaz a vállalkozási és megbízási szerződésekre, amelyeket nem ritkán a munkajogi és társadalombiztosítási kötelezettségek csökkentése érdekében alkalmaznak.
A helytelen minősítés ugyanakkor munkaügyi ellenőrzés, adóhatósági vizsgálat vagy bírósági eljárás során súlyos jogkövetkezményeket vonhat maga után. Mindezek miatt kiemelt jelentősége van annak, hogy a felek tisztában legyenek azokkal a szempontokkal, amelyek alapján a különböző jogviszonyok egymástól egyértelműen elkülöníthetők.
A három szerződéstípus eltérő jogágakba tartozik. Míg a munkaszerződés a munkajog (Munka Törvénykönyve) hatálya alá tartozik, addig a vállalkozási és megbízási szerződés a polgári jog kötelmi jogi szabályozásának része (Polgári Törvénykönyv). A gyakorlatban az okozza a legnagyobb bizonytalanságot, hogy ugyanarra a feladatra – látszólag – több szerződéstípus is választható, ám a bírósági és hatósági gyakorlat a „valódi tartalmat” vizsgálja, és nem azt, milyen címet adtak a felek a szerződésnek.
Amennyiben szeretne többet megtudni a megbízási szerződés és munkaszerződés gyakorlatban történő elhatárolásáról, olvassa el a korábban ezen témában készült cikkünket!
Elhatárolás definíció alapján
A hatályos törvények a következőképpen definiálják ezeket a szerződéseket:
- Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.
- Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.
- A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
E három rövid meghatározásból is látható, hogy már a felek megnevezése sem azonos. Továbbá a kötelem jellege, az eredményhez való viszony, a díjazás módja, az utasítási jog és az ellenőrzés alkotják azokat a sarokpontokat, amelyek mentén a szerződéstípusok elhatárolhatók.
Legfontosabb szempontok
Lássuk hát azt az öt legfontosabb szempontot, ami alapján elhatárolható ez a három szerződéstípus.
1. Jogviszony jellege
A munkaszerződés alapján fennálló jogviszony folyamatos munkavégzésre irányul, ahol a munkavállaló a munkáltató szervezetébe integráltan, rendszeres jelleggel lát el munkát, és a kockázat jelentős része a munkáltatót terheli. A munkavállaló fő kötelezettsége a munkavégzés és az erre irányuló rendelkezésre állás és a feladatok ellátása.
A vállalkozási szerződés ezzel szemben eredménykötelem, azaz a vállalkozó fő kötelezettsége nem pusztán a tevékenység kifejtése, hanem meghatározott „mű” létrehozása. Például egy ház terveinek elkészítése, a ház megépítése vagy egy torta elkészítése. A megrendelőnek kötelessége az elkészült művet átvenni és a vállalkozói díjat megfizetni.
A megbízási szerződés gondossági kötelem, ahol a megbízott nem eredményre, hanem gondos eljárásra vállal kötelezettséget, tipikusan olyan tevékenységeknél, mint a jogi képviselet, könyvelés, tanácsadás. A megbízottat nem az teszi szerződésszegővé, ha az ügy kimenetele kedvezőtlen, hanem az, ha nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.
2. Eredmény
A vállalkozási szerződésnél a teljesítés akkor megfelelő, ha a vállalkozó a szerződésben meghatározott eredményt szerződésszerűen, a megrendelő által átvételre alkalmas módon létrehozta.
A megbízási szerződésnél az eredmény nem ilyen központi elem. Egy peres képviseletnél például a megbízott akkor is szerződésszerűen járhat el, ha a pert az ügyfél elveszíti, feltéve, hogy a megbízott a szakmai szabályoknak megfelelően, kellő gondossággal járt el. A hangsúly a folyamaton és az eljárás szakszerűségén van, nem pedig azon, hogy a megbízó számára kedvező kimenetel születik.
A munkaviszonyban az „eredmény” fogalma még inkább háttérbe szorul, a bérfizetés nem egy konkrét mű átadásához, hanem a munkavégzéshez és a munkavégzésre és a munkaidőben való rendelkezésre álláshoz kapcsolódik. A munkáltató ugyan elvárhat meghatározott teljesítményt, de ez nem változtatja meg a kötelem jellegét, a munkajogi szabályok továbbra is irányadók maradnak.
3. Díjazás részletei
Munkaszerződés esetén a díjazás munkabér formájában jelenik meg, amelyet a munkáltató rendszeresen, legalább havonta egyszer fizet, és amelyet járulékok és egyéb közterhek terhelnek. A munkabér lehet idő-vagy teljesítménybér. A munkabér alapbérbőr és bérpótlékból áll. Rendeletben külön meg van határozva a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum, ezáltal van egy minimuma a munka díjazásának.
Vállalkozási szerződésnél a vállalkozói díj főszabály szerint az eredmény átadásához kapcsolódik, ugyanakkor a felek rész- vagy időarányos díjazásban is megállapodhatnak, illetve kiköthetnek előleget. Általában a díjazás mértékét a projekt jellege, kockázata és határideje befolyásolja.
Megbízási szerződésnél a megbízási díj a gondos eljáráshoz kapcsolódik, és a felek rögzíthetik időráfordítás (óradíj), egyes részfeladatok, vagy átalánydíj alapján is. Tipikus, hogy folyamatos megbízás esetén a megbízott időszakonként – például havonta – számol el, miközben a jogviszony polgári jogi jellegét nem a fizetés gyakorisága, hanem a többi körülmény határozza meg
4. Utasításra vonatkozó szabályok
A munkaviszony egyik sarokpontja a munkáltató széles körű utasítási joga. A munkáltató nemcsak azt határozhatja meg, milyen feladatokat kell ellátni, hanem azt is, hol, mikor és milyen munkarendben kell dolgozni. A munkavállaló e körben köteles az utasításokat követni, azonban van olyan eset amikor köteles vagy éppen lehetősége van az utasítást megtagadni.
Vállalkozási szerződésnél az utasítási jog szűkebb. A vállalkozó köteles követni az utasításokat, azonban az nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé. Emelet ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. A megrendelő elsősorban az eredmény paramétereit, minőségi elvárásait, határidőket határozhatja meg, de a vállalkozó főszabály szerint maga szervezi meg, hogyan készíti el az eredményt, pont amiatt mert feltehetőleg ő a szakértője.
Megbízási szerződésnél az utasítási jog a megbízó oldalán szintén jelen van. Az előzőekkel megegyezőleg a megbízott köteles a megbízó utasításait követni. Ezektől akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót késedelem nélkül értesíteni kell.
A vállalkozási szerződéssel azonos az eljárás, amennyiben a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, de a megbízott a szakmai önállóságát tipikusan megőrzi, és jogosult eltérni a megbízó utasításától, ha annak követése a megbízó érdekeit nyilvánvalóan sértené. Különösen szakmai megbízásoknál (pl. ügyvéd, könyvelő) érvényesül az a tétel, hogy a megbízó érdeke fontosabb, mint az általa adott – esetleg hibás – utasítások ragaszkodó végrehajtása.
5. Ellenőrzés részletei
Munkaviszonyban a munkáltató ellenőrzési joga a szervezetbe való beilleszkedéssel és az alá-fölérendeltség viszonyával együtt értelmezendő. A munkáltató rendszeresen, akár napi szinten ellenőrzi a munkavégzést, jogosult belső szabályzatokkal részletesen meghatározni a magatartási és munkavégzési szabályokat. A munkavállaló tipikusan a munkáltató eszközeit használja, a munkáltató telephelyén vagy meghatározott munkavégzési helyen dolgozik.
Vállalkozási szerződésnél az ellenőrzés inkább az eredményre, illetve egyes mérföldkövekre irányul. A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti, de nem gyakorol olyan intenzív, napi szintű kontrollt, mint egy munkáltató a munkaviszonyban. Fontos, hogy a vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.
Megbízási szerződésnél az ellenőrzés az ügyvitelre, a megbízás teljesítésének menetére terjed ki, de az alá-fölérendeltség itt sem olyan erős, mint munkaviszonyban. A megbízó jogosult tájékoztatást kérni, a megbízott pedig köteles beszámolni. Mivel ez bizalmi jellegű legtöbbször a megbízott egy olyan személyt, akinek eljárását nem szükséges ellenőrizni.
De akkor melyiket mikor válasszuk?
A munka-, a vállalkozási és a megbízási szerződés közötti választás nem pusztán formai kérdés, hanem minden esetben a tényleges jogviszony tartalmához kell igazodnia. A döntés során érdemes figyelembe venni legalább a cikkben említett fő szempontokat.
Amennyiben a felek között tartós, személyes munkavégzésen alapuló, utasítási joggal és munkaidő-beosztással jellemezhető jogviszony áll fenn, úgy a munkaszerződés alkalmazása indokolt. Ezzel szemben önálló szervezéssel, saját eszközökkel és kockázatviseléssel végzett, eredményhez kötött tevékenység esetén a vállalkozási szerződés a megfelelő forma. A megbízási szerződés pedig elsősorban olyan feladatok ellátására alkalmas, amelyek eseti jellegűek, és nem igényelnek folyamatos rendelkezésre állást. A helyes szerződéstípus megválasztása nemcsak jogszerűségi kérdés, hanem hosszú távon mindkét fél érdekeit és jogbiztonságát is szolgálja.
Amennyiben bizonytalan abban, hogy az adott jogviszonyhoz melyik szerződéstípus a legmegfelelőbb, célszerű szakértői segítséget igénybe venni. A Szerzi online jogi tanácsadás keretében gyors és közérthető válaszokat kaphat konkrét kérdéseire, míg a szerződésgenerátor segítségével az adott jogviszony tartalmához igazodó, jogszabályokhoz igazított, naprakész szerződés készíthető el néhány lépésben. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a későbbi jogviták.
